2010. július 14., szerda

A kezdet...

Őszintén szólva fogalmam sem volt arról,hogy mire fogom használni ezt az oldalt,de megcsináltam és rájöttem a hasznára.....Nem sok időm van dolgokra,barátokra sajnos még a barátnőmre sem sok...Néha már kezdem úgy érezni,hogy mindenkit elveszítek magam körül...csak azért mert nincs időm rájuk! A munka minden időmet és energiámat felemészti és nincs már ahhoz sem erőm,hogy beszámoljak az életemről bárkinek is...főleg nem mindenkinek.
Így hát azt terveztem,hogy itt közlöm az életem jelenéseit ami mostanában nem túl érdekfeszítő,de sokkal egyszerűbb egyszer leírnom,mint mindenkinek külön.Akit érdekelnek a dolgaim,Kíváncsi rám az elolvasgatja itt az eseményeket...ideiglenes megoldás amíg nem tudok több szabad időt szervezni magamnak.És még egyszer kérek mindenkit,hogy legyetek türelemmel és ne haragudjatok,hogy csak ennyire van időm és energiám....azért mert nem írok nektek naponta nem érdeklődők felőletek egyfolytában az nem azt jelenti,hogy nem hiányoztok,nincs rátok szükségem....igenis nagyon kelletek nekem....
Éppen ezért szervezgetem a bulit is amit próbálok úgy alakítani,hogy mind itt lehessetek velem egyszerre....szeretném ha mindenki eltudna jönni...mindenki aki bennem él....Nem foglak elveszni hagyni titeket,bár egy kicsit nehéz a dolgom...:S

2 megjegyzés:

  1. A barátság nem az,hogy kiket látsz,hanem,hogy kiket érzel magad körül.És ha néha azt érzed,elhagynak,mert nincs időd,azt rosszul hiszed.Ha valakinek fontos vagy,akk 1 hét várakozás,vagy több hét várakozás után is fontos leszel!
    Nekem nem az a fontos,h milyen sűrűn beszélünk,csak,h maradj meg nekem(nekünk),és ha ritkán is,de együtt legyünk,és tudjuk,egymás mellett állunk,még akkor is,ha nem vagy mindig jelen.
    És ha várni kell rád,akkor várni fogunk,mert SOHA nem akarunk elveszíteni egy kincset,mely az aranynál is többet ér,és ez a kincs te vagy!
    "..Van, amit kinőttünk, van, ami lefeslett rólunk. De
    van, ami kinőhetetlen. És van, ami elszakíthatatlan...a barátságunk..."

    VálaszTörlés
  2. Bonanza Banzai-Barátom

    Barátom,
    Ez nem volt álom,
    Minden dal igazat szólt,
    És, ha később valaki kérdez,
    Hát ne felejtsd el!

    Emlékezz!
    Mennyi harcot láttunk,
    Mennyi úton jártunk,
    Nem is volt olyan rég.
    Emlékezz!
    Frissen zúgtak az évek,
    Aztán véget értek,
    Most azt kérded mi jöhet még.

    Barátom,
    Ez nem volt álom,
    Minden dal igazat szólt.
    És, ha később valaki kérdez,
    Hát ne felejtsd el azt, ami volt,
    Ez nem volt álom,
    Minden dal igazat szólt.
    És, ha később valaki kérdez,
    Hát ne felejtsd el!

    Emlékezz!
    A félelmet legyűrtük lassan,
    Egymásra néztünk a bajban,
    És elért a békesség.
    Emlékezz!
    A Nagy Testvér szobra ledőlt,
    És remegni kezdett a Föld,
    És dalolt nekünk a mindenség.

    Ha rám néztél, és megértettél, akkor
    Gyere, gyere, lépj közelebb!
    Ezzel a tollal ez az utolsó vers,
    De, ha te is akarod, még írok neked.

    VálaszTörlés