"Mert ami érték a barátunknak,az nekünk ne legyen egy játékszer."

"Mert ami érték a barátunknak,az nekünk ne legyen egy játékszer."-Sziszkó
Muszáj volt ezzel a mondattal kezdenem....nagyon megfogtak Sziszkó szavai. És sajnos nem is áll messze ez a dolog az életemtöl. Úgy érzem kisemmizték az egyik barátomat...megfosztották mindenétől...nem maradt neki semmi csak a fájdalom az üresség....egyszerü eset természetesen egy lány van a dologban.
Sziszkó megjegyzésénél már irtam hogy undoritonak tartom az ilyen dolgot és hamar kinyilik a bicska a zsebemben....ilyenkor valahogy ölni tudnék.
Hogy vetemedhet valaki olyasmire hogy egy barátjától vegye el kedvesét,hogy jöhet ahhoz hogy egyáltalán rá nézzen szerelmére...nem hogy még el is csábitsa,elszeresse töle...emberek ez hogyan lehet....ilyennek nem szabadna megtörénnie....és mit tehetek én???én akinek nem sok köze van hozzá mégis teljes mértékben együtt érzek jó öreg barátommal.....tudom h benne van annyi tartás h nem tesz semmit csak tűr némán..De én oly sokat kaptam töle,szeretnék vissza adni valamennyit belöle,de nem tudom hogyan is segithetnék....valaki adjon tanácsot....zúzzak szét mindent???-verjem agyon a félvilágot???Mit tegyek??