Rock-kalapács

2010. július 7., szerda

Szevasz Pityu!!!!!!!;)

dátum: szerda, július 07, 2010

Küldés e-mailben BlogThis!Megosztás az X-en Megosztás a Facebookon Megosztás a Pinteresten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Főoldal

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Négy soros felismerés

Elkapok egy pillanatképet
S neki vágom a sorsnak.
Nézd te trehány féreg!
Ez talán a jobb holnap?

/Rockkalapács/

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.

Hát a szenzációsan sikerült BABAZSÚR sem elhanyagolható;):D:D:D

Magamról

Rock-Kalapács: Hmmm...hát mit is írhatnék magamról,aki ismer úgy is tudja milyen ember vagyok....vagy legalábbis remélem.Értelmetlen lenne szabvány szerint bemutatkoznom,a "sablonokat" meg mindig is útáltam. De azok kedvéért akiknek még nem volt (bal)szerencséjük hozzám pár apróság: -érdekes személy vagyok érdekes pozitív és negatív tulajdonságokkal.Sok minden foglalkoztat ami másokat nem igazán.Engem egyre többször fognak meg a másoknak annyira értelmetlennek tűnő dolgok h órákig vagyok képes elfilozofálgatni magamban,aztán esetleg ha sor kerül rá ezt másokkal is megosztom....nem értem miért csak mosolyognak....na de mindegy....mindenre nyitott vagyok és mindenről meg van a saját véleményem amit általában ki is nyilatkoztatok.Szeretem a.....na jó elég lesz már talán,a többit később...:)

Teljes profil megtekintése

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Előfizetés

Bejegyzések

Atom

Bejegyzések

Megjegyzések

Atom

Megjegyzések

Rendszeres olvasók

"A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. ..."

"A barát az az ember, aki nem mond feletted ítéletet."

Zúg Március

Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

Blogarchívum

Tunyogi Péter-Szárnyakon szédülő

Hívtam a doktort, ha épp erre jár
Nézzen meg engem, sok minden fáj!
Hívtam a doktort és hívtam egy nőt
Gyógyítson rajtam, aki itt van előbb.
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Már nem is gondolnád, hányszor gondoltam rád!

Láttam az Istent, munkában volt.
Javít egy rosszat, elront egy jót.
Ültünk a pultnál, fáradtnak tűnt
Azt mondta: jó neked, nekem nem sikerült!
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Néha egy sör mellett álmodom, hogy rendbe jön a világ!

Szárnyakon szédülő,
Mindig álmokat kergető.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Mindig igazat kérdező.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…

Száz éves múltam, szakállam nőtt
Már nem is számolom a zajló időt…
Hívtalak téged, foglalt a szám
Már üzenet sincsen a sípszó után…
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Bárcsak valahogy elmondanád, a jó, a több nem, ami bánt!

Szárnyakon szédülő,
Mindig álmokat kergető.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Mindig igazat kérdező.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…
Szárnyakon szédülő,
Szétszórt kincseket felszedő.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Fáradt szavakban elvesző
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…

Wass Albert-Adjátok vissza a hegyeimet /Részlet/

Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben.., Urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább.

Adjátok vissza a hegyeimet!

Képablak téma. Téma képeinek készítője: imagedepotpro. Üzemeltető: Blogger.